Mint minden Földközi tenger melléki puttó országban Portugáliától-Görögországig - amelyeknek a hidegháború alatt az USA bevédte a seggét a Szovjetuniótól és akiket még az EU is kenegetett időről-időre dellával -  úgy Törökországban is rendkívül népszerűségnek örvend a kommunista eszme. Értelmiségi és egyetesmista körökben természetesen itt is nagy divat marxistának lenni, - hogy mást ne mondjak egyetemi oktató és török nő létére egész fiatal és csinos Erasmus koordinátoromról is kiderült hogy lelkes kommunista  - de az egyszerű nép körében is konjunktúráját éli a balos radikalizmus.

Ennek köszönhetően Isztambulban a május 1. nem az otthonról ismerős városligeti nyugger majálist jelenti, hanem óriási tömegdemonstrációkat, amelyek eddig minden évben a belváros teljes szétverésébe torkolltak. Magyarországhoz képest még annyi a különbség hogy a fentiekből fakadóan, itt nem a radikál jobbos, hanem a radikál balos huligánok tombolnak. Ettől azonban még az isztambuli május elsejék rendszerint ugyanolyan szórakoztatóak mint annak idején az MTV székház ostroma. 

Sajnos ennek ellenére ma sem sikerült délnél előbb felkelni a tegnapi buli után. Plusz még május 1. tiszteletére a metró sem járt, másnaposan pedig nem voltam hajlandó  Mecidiyeköyből a Taksimig legyalogolni. Így aztán attól tartok az események sűrűjéből  csúnyán kimaradtam. Ennek ellenére lőttem pár fotót a demonstrációkról hazafele tartó tüntetőkről, meg azokról a graffitikről amikkel a lelkes balos avantgárd aktivisták mára virradóan kidekorálták a belvárost. 

A magunk részéről ezzel a kis válogatással tisztelgünk a Nemzetközi Munkásmozgalom Ünnepe előtt:

http://picasaweb.google.com/gyepaller/Majus1# (sok-sok Che Guevarás kép Zsimbi-Zsombi kedvéért :-))) )