Szumátrától Pápuáig

  Azért szerencsére a jóból is bőven kijutott az utolsó napokban: Utolsó lomboki hétvégénkün fedeztük fel például az egész sziget - sőt az általunk bebarangolt Indonézia - legjobb tengerpartját a lomboki Kután. Ha valaki Lombokra jön nyaralni, semmiképp ne ragadjon le…

Tudom, hogy már mindenki tűkön ülve várja a jávai kalandokról szóló érdekfeszítő folytatást, de előtte még egy kis kulináris kitérőt teszünk. Az indonéz kajahelyzetről ugyan már érintőlegesen írtam, de aztán úgy gondoltam, egy önálló bejegyzést is megér a téma.…

Indonézia nem éppen alpesi országként él a köztudatban. Pedig, bár nem közismert de Pápua szigetén 5000 méternél is magasabb hegycsúcsok, sőt gleccserek is találhatóak – mindez az egyenlítőnél! Az erősen kétséges, hogy itt tartózkodásunk alatt ezekhez a hegyekhez eljutunk.…

 Történetünk fonalának gombolyítását, ott hagytam abba, hogy Olenka megérkezett Mataramba. Ezzel persze még minden probléma nem oldódott meg: két nappal ezután például egy bankautomata benyelte a kártyámat. Szerencsére ezt Gyuri, Soma és Mr. Darman hathatós…

Itt tartózkodásunk közelgő egyhónapos jubileuma arra is kiváló alkalom, hogy az itt megismert helyi arcokból kiindulva, durva általánosításokon alapuló és sztereotip közhelyektől hemzsegő véleményt alkossunk az indonéz emberekről. Milyenek is tehát a helyi…

(Mindenki megnyugtatása végett: Bár ez a bejegyzés nem erről fog szólni, igen Olenka már itt van hétvége óta. Azóta már össze is vesztünk egyszer mint állat. Aztán kibékültünk. Hát így megy ez.)   Nos emberek, akárhogyan is, de lassan már egy hónapja itt tengetjük…

A jakartai drámai napok azzal értek véget, hogy Mr. Darman a matarami egyetem Jakartába kiküldött koordinátora, az orientációs hét utolsó napján közölte velünk: másnapra már meg is vette nekünk a repjegyet. Így nekem sem maradt más választásom, mint a többiekkel együtt…