A Krím Ukrajnán belül is egy teljesen külön világ. A déli partvidékén húzó hegyeknek köszönhetően egyedülálló, mediterrán jellegű mikroklímája van. Egyes részein állítólag még a banán is megterem! – bár ezt szovjet szakértők állították, úgyhogy nem hisszük el. A lakossága száz százalékban orosz, fanatikus putyinista régió. A XVIII. századig itt volt az Oszmán Birodalom vazallus államának tekinthető, nagyhatalmú Krími Tatár Kánság központja. A krími tatárokból nem sok maradt, mivel Sztálin azzal vádolva, hogy a háború alatt a németekkel kollaboráltak en bloc áttelepítette őket Kazahsztánba, mostanság kezdenek el visszaszivárogni az utódaik.
A Krím felefedezésére az egyik legjobb kiindulópontot Szevasztopol kikötője nyújtja. Építészetileg már-már mediterrán hangulatú város, megspékelve pár gigantikus szovjet hősi emlékművel. Az utcákon elég sűrűn bele lehet futni egyenruhába és tányérsapkába öltöztetett orosz kadétiskolás osztályokba. Nem csoda hisz még mindig Szevasztopolban állomásozik az orosz Fekete-tengeri Flotta, az idén pont akkor jártunk Szevasztopolban amikor a flotta parádéját tartották. Mivel az előző napi páré után kicsit későn sikerült felkelni, a parádéról majdnem lecsúsztunk, de azért még sikerült lőni egypár képet, a hajókról is, meg a kedves közönségről:
Szevasztopoltól nem messze esik Balaklava, itt található az egész Krímen az egyik legjobb beach, plusz mostmár látogatható a pár éve bezárt, korábban szupertitkos balaklavai szovjet tengeralattjáró bázis. Bár tengeralattjárókból sajna egy darabot sem hagytak mutatóba, azért érdemes megnézni meg vannak egy az egyben a száraz, nedves meg javítódokkok, plusz van egy ukrán viszonylatban kiemelkedően jól berendezett múzeum, ahol láthatunk szovjet harcidelfin felszerelést, és azokon a kézikocsikon tologathatjuk egymást pajtásainkkal amelyekkel annak idején a nukleáris robbanófejeket rakodták. Benedek Máté barátom erre mondaná, hogy fless.
Ha ez még mind nem volna elég átugorhatunk Jaltába is, ami amolyan ukrán Siófok, itt összpontosul a partyélet, valamint a menőbb orosz oligarcháknak is rendszerint Jalta környékén van a nyaralójuk. Itt található II. Miklós cár egykori nyári rezidenciája a Livagyija palota, ahol 1945-ben a jaltai konferenciát is tartották, bár ekkor már nem Miklós volt a vendéglátó...Ha pedig kicsit beljebb merészkedünk a tengerpartról a félsziget belsejébe mindenképp érdemes felkeresni Bahcsiszerájt, a krími tatár kánság egykori fővárosát. Nagy Katalin és Sztálin valamint a közöttük eltelt időben uralkodó cárok tettek róla, hogy a krími tatárokból nem sok maradjon, ennek ellenére Bahcsiszeráj még mindig egy aprócska darab Törökország Ukrajna közepén. Meglepően jó állapotban tekinthető meg a krími tatárok egykori palotája, még mecsetek is vannak müezzinnel. Egy kicsit vissza is jött az isztambuli nosztalgia.
Na jólvan de essék szó akkor végre arról is ami miatt IGAZÁBÓL érdemes ellátogatni a nyáron a Krím félszigetre. A PÁRÉ egyszerűen hatalmas, Nyugat-Európa legfeljebb a kilencvenes évek nagy diszkóhullámában Ibizán láthatott ekkorát. A Krímen napjainkban kaphatjuk meg ugyanezt, az ibizai árak körülbelül egyötvened részéért. A pia árak egészen egyszerűen nevetségesek: egy elegáns szórakozóhelyen pl. egy vodkanarancs kb. 150 forintba kerül, és ez alatt ukrán vodka narancsot értek, amiben nemcsak narancslé meg jégkocka van mint az itthoni verziókban. Szóval az ukrán riviérán még egy magyar politológusi fizetéssel is embernek érezheti magát az utazó...Persze azért itt sem minden fenékig vodka. Ukrajnában a vendéglátás még mindig jelentős mértékben magán hordozza a szocializmus korszakának mentalitását. Pontosabban szakértőink ádáz vitát folytatnak róla, hogy a jelenség magyarázatát a kommunizmus örökségében vagy a különösebben részletes körülírás nélkül „szláv bunkó stílus”-nak nevezhető attitűdben kell-e keresnünk. Egészen konkrétan arról van szó hogy basznak a fejünkre. A szórakozóhelyeken még nem annyira vészes a helyzet, de pl. egy étterembe beülni Ukrajnában igazi, minden türelmünket próbára tevő, interkultúrális kihívás. Itt ám nem elég csak úgy leülni az asztalhoz, de bőszen integetni is kell, hogy – úgy jó esetben 20 perc után – kijöjjön a pincér. Aztán megint várhatunk vagy egy órát a kajára, ami 1.) a legritkább esetben lesz az amit kirendeltünk 2.) előszeretettel játsszák el azt is, hogy a főételt (pl. hús) kihozzák, majd a köretet csak félórával később. Amennyire levettük a helyi vendégeket ugyanebben a bánásmódban részesítik, bár érzésünk szerint azért nem járt pluszpont, ha látták hogy külföldiek vagyunk... A pia viszont olcsó, vagy ezt mondtam már?
Az árak mellett, a másik tényező ami miatt az ukrán bulik vitathatatlanul bajnokok...Nos ehhez már nálam rátermettebb tollforgatókhoz kell folyamodnunk. Idézzünk hát az egykor méltán népszerű, és blogunk egyik szellemi forrásvidékének tekintett Matula magazinból:
“...Ezzel el is érkeztünk Kijev és egész Ukrajna legnagyobb vonzerejéhez, a kurva jó nõkhöz. Unalomig ismert tény, hogy Kucsma elnöknek két igazán piacképes termék van a birtokában: a világ bármely táján jó pénzért bevethetõ katonasága és elképesztõ mennyiségû, életét szegényen tengetõ, ezért prostitúcióra könnyen rávehetõ nõje. Ám a szegénység csak egyik oka annak, hogy Ukrajna a világ egyik legnagyobb kurva és pornószínésznõ telepe. A jelenség okát majd Czeizel Endre fogja nekünk kideríteni, de néhány, DNS-vizsgálatok nélkül, szabad szemmel megállapítható tényt azért felsorolunk:
|
Annyira szépek az ukrán nõk, hogy a férfiember egy idõ után valami mélységes letargiába zuhan, gyomra összerándul, és a tehetetlenség keríti hatalmába. Fõleg azért egyébként - mielõtt még Fenék Tibi társasutazás szervezésébe kezdene -, mert szinte lehetetlen velük kommunikálni, ha az ember nem beszél ukránul vagy oroszul, de legalább lengyelül. Ha viszont értik az angolt, érdemes nem bevallani, hogy magyarok vagyunk, egyrészt mert nem biztos, hogy tudják, hol van az ország, másrészt meg, ha tudják, akkor is jól leszarják...”.
Az idézet minden sorával egyet tudunk érteni, az egész zseniális útibeszámoló egyébként olvasható itt:
Mi pedig a következő és egyben utolsó résszel, az ogyesszai és moldáviai kalandokkal folytatjuk. Maradjatok velünk, érdemes!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.