(Mindenki megnyugtatása végett: Bár ez a bejegyzés nem erről fog szólni, igen Olenka már itt van hétvége óta. Azóta már össze is vesztünk egyszer mint állat. Aztán kibékültünk. Hát így megy ez.)
Nos emberek, akárhogyan is, de lassan már egy hónapja itt tengetjük magunkat Indonéziában. Eljött tehát a számvetés ideje: mit, merre, mennyiért? Ki lehet-e jönni az ösztöndíjból, és megéri-e a dolog anyagilag, meg úgy egyáltalán? Röviden: milyen itt élni?
A darmasiswások elvileg egy hónapra 1 millió indonéz rúpia ösztöndíjban részesülnek. Ebből még nem láttunk egy fillért sem, de a veteránok azt mondták, hogy az első havi ösztöndíj mindig késik. Cserébe még a jakartai orientációs hét alatt hozzánkvágtak 500 000 rúpia ruhapénzt. Csak viszonyításképpen. 1 dollár = 9000 rúpia. 1 euró = 13 000 rúpia. Az indonéz rúpia, tehát nem egy világverő valuta. A havi ösztöndíjunk tehát kb.75 eurónak ill. 100 dollárnak felel meg (itt a dollár erősebb valutának számít mint Európában). Mire is elég ez?
A szállás: Rita asszony panzójában egy kétágyas szobáért két embernek egy hónapra összesen 750 000-et, tehát fejenként valamivel kevesebb mint 400 000-et kell fizetnie. Fajlagosan tehát a szállásköltség baromi olcsó, kevesebb mint a felét teszi ki az ösztöndíjunknak. A magyarországi lakásbérlet ill. szállodai szoba árakkal összevetve meg kimondottan röhejes (egy hónapra kevesebb mint 8000 forint). A szobánk amúgy tágas, van saját fürdőnk – akarom mondani mandink is. Az már más kérdés, hogy Rita asszony a szobakiadáshoz kapcsolódó szolgáltatások terén nem erőlteti meg magát túlságosan: szabályosan könyörögni kellett neki, hogy cserélje le a koszos ágyneműt. A szobánkat pedig nem hajlandó kitakarítani még pénzért sem. Ezt nekünk kellett elvégezni a világ legundorítóbb felmosórongyával.
Mindehhez hozzáteszem: kicsit drágábban, olyan 20-30 000 rúpiáért, normálisabb helyeken is lehet enni gusztusosabban kinéző kajákat és főleg nagyobb adagokat. Egész Mataramban amúgy a McDonalds a legdrágább étterem, a trendi csajok csak idejárnak. A rizs indonéziai egyeduralmát ugyanakkor mi sem példázza jobban, hogy itt még a mekiben is lehet rizst kapni McRice néven! Egy rizsgombóc ami úgy van becsomagolva mint egy hamburger és úgy is harapnak belőle. Messze több fogy belőle mint a krumpliból.
Bolt: A normális bolt még a normális kajáldánál is ritkább jószág. A bolt itt általában egy koszos odút jelent ahol ásványvizet, kólát meg chipset árulnak semmi mást. Egész Mataramban egy valamire való szupermarket található a város büszkeségének számító új bevásárlóközpontban (itt található természetesen a McDonalds is). Ennek árai bizonyos termékek (pl. gyümölcslé) vonatkozásában majdhogynem megegyeznek a magyarországiakkal. Vannak olyan élelmiszerek is, amikhez egész Indonéziában lehetetlenség hozzájutni. Nem ismerik például a kenyeret, nincs semmiféle pékáru (zsömle, kifli). Nem is gondoltam volna, hogy ezek mennyire tudnak hiányozni az embernek. Mivel nincs kenyér, nincsenek felvágottak és sajtok sem. Mivel a tej a trópusokon nagyon hamar megromlik, néhány borzasztó tartóstej szerűséget leszámítva tejtermékek sincsenek. Más kérdés, hogy ha lennének akkor sem tudnánk őket hová rakni, mert hűtőszekrényünk az természetesen nincs. Mindezek után figyelmesebb olvasóimban joggal merül fel a kérdés: ha mindezek a termékek hiányoznak az indonéz háztartásokból, akkor vajon mit esznek a helyiek pl. reggelire? Na mit, hármat találhattok! Hát természetesen rizst, basszameg! Rizs és rizs, mindjárt behányok…sürgősen váltsunk témát!
Mosoda: Fajlagosan szintén nagyon olcsó szolgáltatás. Nekem legalábbis 20 000 rúpiát bőven megér, hogy korrektül kimossák a cuccaimat és nem a mandiban kell birkóznom a szennyessel.
Internet: szintén olcsó kb. 3-5000 rúpia egy óra. Viszont baromi idegesítő hogy Lombokon mindenhol iszonyat lassú az internet. Nagyobb mennyiségű fényképet feltölteni egyenesen lehetetlenség. Fényképeket majd Jakartából próbálok meg felrakni. Esetleg Baliról ha eljutunk oda.
Utazás: na ez az ami viszont nem olyan nagyon olcsó. Egy Jakarta-Mataram belföldi járatra szóló jegy legkevesebb egymillió rúpia. Ez különösen a szállásköltséggel összevetve igen nagy összeg. Tehát aki darmasiswásként nemcsak a neki kijelölt városban szeretne ücsörögni, hanem utazgatni is akar, mint pl. mi, az biztos, hogy csak az ösztöndíjból nem tudja ezt megoldani. A városon belüli ankotozás 3000 rúpiát kóstál. Az ankotoskkal azonban résen kell lenni. Az pl. alap, hogy ha külföldiek vagyunk és nem kereken 3000 rúpiát adunk, akkor a nagyobb pénzből nem akarnak visszaadni. Na ilyenkor jön jól Gyuri perfekt indonéz nyelvtudásával és nagykésével.
Mindent összevetve Indonéziában tényleg nagyon kis pénzből, kevesebb mint havi húszezer forintból meg lehet élni. Ugyanakkor a minőséget itt is meg kell fizetni. Persze az európai árakkal összevetve még így is minden olcsó, ugyanakkor az ösztöndíjunkhoz viszonyítva a jobb kajáldák és főleg az utazás kimondottan drágák. Szóval aki pusztán az ösztöndíjából akar kijönni, annak nagyon basic szintre kell leszorítania az igényeit, és nem fog látni az országból semmit. Vannak persze olyanok mint pl. a madagaszkári kollégák akiknek nincs is nagyon más választásuk.
A darmasiswa tehát jó lehetőség, ha szeretnénk világot látni és még van egy kevés saját pénzünk, amivel kipótoljuk az ösztöndíjat. De persze még ennél is sokkal jobb, ha kurva sok saját pénzünk van, nem kell semmiféle ösztöndíjra várnunk és kilóra megvehetünk bármit, ami megtetszik nekünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Fülöp Gábor 2008.09.24. 12:27:41
Kurva jó a blogod! Kitartást a rizshez, nehéz lehet.
Várom a következő bejegyzést. ;)
G
Jules1984 2008.09.26. 09:03:17
Az viszont furi, hogy a kaja ilyen silány minőségű... Én a tipikus indonéz konyhát az egzotikus kulináris tömör-gyönyörök kifogyhatatlan tárházának képzeltem el.
Alig várom, hogy elkezdjetek utazni és felnyomni a gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyekről a képeket! (No pressure... hehehe)
JULI
Doctor Proctor 2008.09.28. 12:39:38
yasha 2008.09.30. 20:04:02
Jöhet a rizsa :) Vagy ezt inkább ne emlegessem? :D
IbuRika 2009.05.22. 23:11:33
Jut eszembe, Gili Meno szigetén nem jártatok??? Lombokhoz tartozó kis korallsziget, és maga a földi paradicsom! Én imádtam! ;)
Doctor Proctor 2009.05.25. 18:09:16
IbuRika 2009.06.13. 08:21:12
Nem tudom melyikre gondolsz konkrétan. :S Teknősfarmot láttam, de ott nem volt bár, Bob Marley képet nem láttam. Mi jószerivel a Rust Bar, és a fő kikötő környékén leledzettünk.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal