A tudomány művelése mégis kifizetődő lehet? – tettem fel magamnak a kérdést. Igaz a képet jelentősen árnyalja, hogy ez nem Dan Bilzerian Las Vegasba tartó magángépén merült fel bennem és nem is Snoop Dogg egyik medencés partyján miután közösen szippantottunk egy-egy utcát a rapper egyik hölgybarátja dekoltázsából…hanem a Turkish Airlines Isztambul-biskek járatán töprengtem el mivel a mellettem sztereóban szörcsögő-szipogó kirgiz asszonyság egész éjjel nem hagyott aludni. Akárhogyan is a gép fedélzetére az MTA egyik kutatóintézete jóvoltából kerültem, akik számukra írt két tanulmányért cserében megtámogatták részvételemet a biskeki EBESZ Akadémia egy konferenciáján. A jeles intézmény igazgatója, hazánkfia, Dunay Pál professzor akinek ehelyütt is szeretném köszönetemet kifejezni – hogy végre valahára eljuthattam a doktori disszertációm tárgyát képező egyik országba, a festői Kirgizisztánba.

Mivel a kedves magyar olvasóknak, Kirgiizisztánról alighanem még annál is kevesebb dunsztjuk van, mint blogunk eddigi bármelyik helyszínéről így elöljáróban néhány alapinformáció, hogy a wikipédiára való folytonos kattingatás nélkül is megérthessük az alább következő remekbe szabott kis útibeszámolót.

Szóval: az 1991-ben függetlenné vált Kirgizisztán (pontosabban Kirgiz Köztársaság) alighanem jó eséllyel versengett Tádzsiksiztánnal az egykori Szovjetunió legszegényebb és legelmaradotabb tagköztársasága címéért. A földrajzilag rendkívül izolált a tádzsikok, Üzbegisztán, Kazahsztán és Kína közé beszorított kis (igaz annyira nem is kicsi) ország területének nagy részén a Tien-San hegység 4-5000 méteres vonulatai emelkednek. Itt még a szovjetek sem vitték túlzásba az iparosítást, így a gazdaság még mai is jórészben a hegyi nomadizáló állattartáson – na meg persze az ország GDP-jének kb. 40%-át szolgáltató Kumtor aranybányán – nyugszik. A kirgizek szemmel láthatólag a mongoloid rasszhoz tartoznak, türk eredetű nyelvük lényegében azonos sztyeppi nomád fivéreikével a kazahokéval – tehát aki eddig Kirgizisztán kapcsán max. Boratra asszociált az nem is jár olyan távol a valóságtól. Vallásilag a nomád kirgiz törzsek a XVIII. század magasságában iszlamizálódtak, de elég felületesen, élőek maradtak a samanista hagyományok is, meg persze a szovjet ateista propaganda is megtette a magáét. Mint a kirgiz szupermarketek vodkaválasztékát látva örömmel konstatáltuk a kirgizek az iszlámnak az alkoholtilalomra vonatkozó tanításait legalábbis egész biztos nem veszik túl komolyan (bár állítólag az ország déli Fergána völgye eső részén gyökeresen más a helyzet, ott erősödik a hc iszlamista vonal). Viszont, hogy az esetleges további kérdéseknek elejét vegyük: a képeken alkalmanként felbukkanó csúcsos fehér föveget (az ún. ak kalpakot vagyis fehér kalapot) a kirgiz férfiak többsége láthatóan tényleg komolyan gondolja és hordja is.

És hogy politikailag – vagy inkább politológiailag mi is olyan érdekes az országban? Hogy – hogy nem de a poszt-szovjet közép-ázsiai köztársaságok közül valamiért épp ez a szegény, regionálisan megosztot és politikailag instabil ország vált a legliberálisabbá, ahol – igaz két forradalom árán – de ma többé-kevésbé demokratikusnak tekinthető többpárti politikai rendszer működik – szemben mondjuk a nyersanyagokban gazdagabb és politikailag stabilabb de ugyanakkor sokkalta elnyomóbb Üzbegisztánnal vagy Türkmenisztánnal.

A háromnapos biskeki konferencián bőven esett szó ilyen és ehhez hasonló kérdésekről, de ezzel ehelyütt nem szeretném a drága olvasókat traktálni. Elégaz hozzá, hogy remek hangulatú rendezvény volt, ahol a közép-ázsia szakértők nemzetközi élmezőnye is képviseltette magát. Így amikor a konferenciát záró kerekasztal beszélgetésen én is lehetőséget kaptam a megszólalásra kicsit úgy éreztem magam mintha VV Aurélió ha beültetnék egy stúdióbeszélgetésre Heller Ágnes, György Péter és Závada Pál közé. Ezzel együtt is vicces volt látni, hogy a doktorimban lábjegyzetként megannyiszor hivatkozott szerzők is valódi hús-vér emberek, egyikük például egy karót nyelt, örök agglegény kinézetű brit fiatalember, a másikuk a kirgiz tudományos élet, első ránézésre inkább sanghaji tőzsdecápának tűnő állócsillaga. Ja és még mielőtt elfeledném, a konferenciának nem várt módon a „kurvajó milf” kategóriába eső előadója is volt – egy természetesen ukrán származású egyetemi tanárnő személyében.

Maga Biskek városa nem tartozik a földkerekség legszívderítőbb pontjai közé, ami nem is csoda, hisz a cári időkben még csak egy Pispek nevű katonai helyőrség működött is, a mostani város építészetileg teljesen a szovjet korszak terméke. Építészetileg értékelhető középület, műemlék nem is nagyon akad a városban, annak főútvonalát különösen nyomasztó beton szörnyszülöttek szegélyezik, kezdve a kirgiz parlamenttől a főpostán át a nemzeti múzeumig. A város egyetlen jópofa építménye Mihajil Frunzénak Biskek alighanem leghíresebb szülöttének az orosz polgárháború vörös parancsnokának múzeuma és szülőháza. A múzeum épülete tulajdonképp az eredeti szülőház köré épült betonkocka – ez a műfaj a Szovjetunióban úgy tűnik népszerű volt, Grúziában Sztálin szülőházánál is láttunk már ilyet. A kiállítás pedig valódi időutazással ér fel, a brezsnyevi idők óta tuti nem változott itt semmi , főleg nem a termeket felügyelő és a - fényképező jegyet váltó és ezért óvatlanul fényképezni merő – turistákat fegyelmező szigorú gyezsurnaják.

A város összességében azért messze van az élhetetlentől, a közlekedés például ázsiai mércével egész kulturált, a városközpontban óriási parkok oldják a fojtogató szocreál atmoszférát és szinte minden utcáról látszanak a Tien-San fenséges hófödte vonulatai. Bónuszként: a helyi lakosok láthatóan mindent megtesznek városuk építése-szépítése érdekében. Városszerte különösen népszerű motívumnak tűnnek a hattyúk. Ezekből láttunk a városi parkokban sárból tapasztott, illetve használt gumiabroncsból házilag barkácsolt példányokat is.

Biskek halvány nyomokban vendéglátó szektort és éjszakai életet is tartalmaz. De aki óriási bulinyaralást forgat a fejében azért ne váltson azonnal repülőjegyet – bár alkoholt minden sarkon lehet kapni és a még mindig közel 40%-os szláv népességnek köszönhetően alkalmanként jó nők is előfordulnak, de hétvégén taxisunknak így is legalább félórás telefonálgatásába került nyitvatartó bulihelyet találnia. Szóval a csajozás miatt nem feltétlenül érdemes idejönni. Ahogy a gasztrokultúra sem képesi erős oldalát a városnak - mint, ahogy a poszt-szovjet térségben általában sehol sem. Amit mégis említésre méltónak találunk, hogy végre sikerült megízlenünk az ősmagyarok és hozzájuk hasonló lovasnomád népek legendás italát, a nyeregalatt puhított hús mellé fogyasztott, kancatejből erjesztett kumiszt. Az italt a város számtalan pontján árulják az anyagerős poszt-szovjet vidéki asszonyságok. Sajnos a kumisznak tényleg, olyan borzasztó az íze, mint a híre, kb. csak az indonéz posztokban megénekelt durjánhoz tudnám hasonlítani (kb. mintha a megsavanyodott tejet felöntenénk egy jó adag gázolajjal - persze nem kóstoltam még gázolajat, de nagyjából így képzelem). Ráadásul a közhiedelemmel ellentétben berúgni sem igazán lehet tőle, mert körülbelül 3% alkoholt tartalmaz.

Ami miatt viszont valóban  érdemes idelátogatni azok Kirgizisztán természeti szépségei. Kezdjük azzal az általános iskola alsó tagozatosai körében is köztusott ténnyel, hogy itt található a Jisszik-Köl a világ legnagyobb hegyi tava, az andoki Titicaca után. hozzávetőlegesen tizenötször akkora mint a Balaton, vize enyhén sós, ezért télen sem fagy be – innen a neve is, ami kirgizül „Meleg Tavat” jelent. Ez azért némileg túlzás, az 1600 méteren fekvő tó nyáron is csak kb. 15 fokosra melegszik fel. Nem tudjuk ez-e az oka, mindenestre a turisztikai infrastruktúra – két nyugati színvonalat úgy ahogy megütő „resorton” kívül – lényegében nem létezik a tónál, sőt más infrastruktúra sem nagyon. Döbbenetes volt éjszaka a tó partján állva látni, hogy a túlparton egyetlen település fényei sem pislákolnak. Lehúzta a rolót a szovjet időkben még üzemelő atomtengeralattjáró és torpedó tesztelő katonai bázis is, talán ennek köszönhető, hogy nem raboltak el minket a tóból kimászó mutáns békaemberek.

A maga módján megkapó volt a Jisszik-Köl sajátos kissé holdbéli hangulata is, de azért az igazi attrakciót a hegyek tartogatták. A Jisszik-köl keleti csücskében fekvő Karaköl városából zúztunk fel a Lonely Planet és Bede Márton ajánlásával is bíró Yak-tours ügynökség által biztosított UAZ terepjáróval, egy patakmederrel is felérő hegyi úton a festői szépségű Arashan völgybe. A táj Közép-Ázsiától szokatlan módon, kimondottan alpesi jelleget öltött. Pontosabban az Alpok utoljára akkor lehetett ennyire érintetlen, mielőtt Hannibál átkelt rajta az elefántokkal. A hegyoldalakon fenyőerdök, a völgyben smaragdszínű alpesi rétek és rohanó hegyi patakok, melyeket a környező négyezres csúcsokról leszakadó gleccserek táplálnak.

A hegyi pásztorok jurtáin kívül két spártai felszereltségű menedékház van összesen a völgyben. Az érintetlen természetnek persze megvannak a maga árnyoldalai is: mindenképpen ilyen amikor elektromos áram és vizesblokk hiányában az éjszaka közepén a patakpartra kell lebotorkálni ha az embernek szorító szüksége támad. Ugyanakkor egyedülálló plusz feature volt a helynek, hogy a völgyben természetes melegforrások fakadtak, így a patak mellett álló disznóól szerű faviskók valójában termálmedencéket rejtettek. Ezeknek különös hasznát láttuk az elkövetkező két napban amikor egy hóvihar csapott le a völgyre és az orrunkig sem lehetett látni, nemhogy túrázni, ahogy eredetileg terveztük. A termálvizes medencékben vodkaalmát kortyolgatva viszont így is kellemesen eltelt az idő.

Kevesen tudják egyébként, hogy Kirgizisztán egy sajátos magyar történelmi vonatkozással is bír. A kazah határhoz közel fekvő Tokmak városában tengette utolsó éveit Rákosi Mátyás, az 1956-ban a Szovjetunióba „gyógykezelésre” száműzött sztálinista diktátor. Rákosi és jakut származású felesége folyóvíz és WC nélküli lakótelepi lakásukban állítólag nem viselték túl jól kényszerű kirgíziai tartózkodást. Pedig ha tudták volna, hogy tőlük alig néhány órára ott az Arashan völgy! (akit esetleg bővebben érdekel a téma, egy elég tűrhetű dokumentumfilm a RTL Klubtól: https://www.youtube.com/results?search_query=rtl+klub+r%C3%A1kosi+kirgiziszt%C3%A1n )