Oh YESSS….Isztambul nem okoz csalódást! Kb. két hete toljuk itt, de nagyon komolyan odatesz a hely, azt kell mondjam! Még így télen is megy a pörgés ezerrel, hogy tavasszal mi lesz itt, abba már bele se merek gondolni… Na de hogy majd értsük is, miről beszélek, lássuk hogyan is néz ki a város nagyjából:

Az Isztambullal kapcsolatban elhangzó egyik leggyakoribb kijelentés, hogy Isztambul a Boszporusz két partján elterülő város. Ez ha nem is helytelen, de mindenesetre némileg pontatlan megállapítás. Meg egyáltalán, mi is az a Boszporusz? A Boszporusz egy kb. 30 km hosszúságú tengerszoros, amely – mint azt gondolom mindenki tudja - egyfelől Európát és Ázsiát választja el egymástól, másrészt a Fekete tengert és – nem, nem a Földközi tengert, hanem – a Márvány tengert köti össze egymással.  A másik, a Márvány tengert és a Földközi tengert összekötő stratégiai fontosságú tengerszoros a Dardanellák (itt szoptak be britek az I.vhb.-ban nagyon csúnyán egy partraszállási hadműveletet, melyet brit részről az ifjú Winston Churchill irányított, míg török részről egy Musztafa Kemál nevű csávó volt a hadvezér, akinek a portréjába elég sűrűn bele lehet futni errefelé – na mind1 ez már egy másik történet).

Szóval visszatérve Isztambulra, a város a Boszporusz déli, tehát Márvány tenger felőli végén található. A képletet bonyolítja, hogy itt az európai oldalon egy kicsinyke folyó is beletorkollik, még éppen hogy nem a Márvány tengerbe, hanem a Boszporuszba. Ennek a folyónak, a szárazföldbe mélyen, fjordszerűen benyúló, kanyargós tölcsértorkolatát nevezik Aranyszarv öbölnek, vagy csak egyszerűen Aranyszarvnak. Nos a történeti Isztambul nem a Boszporusz, hanem az Aranyszarv két partján – tehát a Boszporusz Európai oldalán elterülő város! Ezen belül is az Aranyszarv, a Boszporusz és a Márvány tenger által határolt félszigeten feküdt Constantinopolis, azaz Konstantinápoly, másnéven Bizánc. Konstantinápolyt  egyedül nyugat felől nem határolta tenger, ebben az irányban a Theodosius császár (ha jól rémlik, nem az első hanem a második) által építetett városfalak biztosították a védelmet. A Theodosiusi falak romjai egyébként még napjainkban is megcsodálhatóak, természetesen ma már jócskán a város (sőt a belváros) területén belül. Az egykori Bizánc területe tehát Isztambul történelmi városnegyede, itt találhatóak a képekről is leginkább ismerős műemlékek, mint pl. a Topkapi szeráj (az egykori bizánci császári, majd szultáni palota), a Hippodrom alaprajzát örző tér, a Nagybazár, és természetesen a Hagia Sophia katedrális ill. a Kék Mecset. A Kék Mecsetet építtető III. Ahmet szultánról nevezik ezt a városrészt (tehát az egykori Bizáncot) Sultanahmetnek.

Konstantinápollyal szemben az Aranyszarv északi partján állt a bizánci időkben a Galata erőd. A Galata már az oszmán-török uralom idején, az Isztambulban élő európaiak lakónegyede volt. Emblematikus építményéből a Galata toronyból lehet egyébként az egyik legszebb és a legjobb áttekintést nyújtó panorámát kapni a városról (többek között én is itt ébredtem rá, hogy mi a különbség az Aranyszarv és a Boszporusz között).

A Galatától északra, már kissé távolabb a tengertől, terül a Taksim című városrész, Isztambul tulajdonképpeni modern központja. Persze Isztambul akkora bazi nagy, hogy legalább két tucat központja van, de azt mondhatjuk, hogy ezek közül kétségtelenül a Taksim a legjelentősebb. Itt összpontosul a város pénzügyi és kereskedelmi, valamint - ami szempontunkból különösen jelentős – éjszakai élete. A Taksim tér – kb. tehát az isztambuli Deák – valamint az innen induló Istiklal utca körül vannak pl. azok a háztetőkön lévő zseniális partyhelyek, ahol annak idején Druszámékkal is toltuk a bulikat – meg remélem fogunk is még sokat!

Isztambul súlypontja tehát egyértelműen az európai oldalon van. A Boszporusz Ázsiai oldalán a XIX. századig „zöldövezet” volt, pár nyaralóval, meg a szultáni háremnek otthont adó egyik palotával. Ma már persze ide is jócskán átterjeszkedett a város. Olenka egyeteme a Yedi-Tepe is itt található, ill. ő maga is az Asia sideon lakik a hangulatos Kadiköy negyedben.

Jómagam - mint ahogy egyetemem a Bilgi is – az európai oldalon játszom. Az interneten hosszas keresgélés után sikerült ráakadni egy viszonylag mérsékeltebb árú albira. Isztambulban, amúgy az albi tarifák – mint ahogy általában is az árak – meglepően húzósak. Havi 300 eurós lakbér + rezsi szint alatti kategóriában már nagyon keresgélni kellett az ajánlatokat. Végül is a Meciyideköy nevű városrészben sikerült egy helyet lőnöm, ez a Taksimtól kb. északnyugatra található, sajna elég távol a tengertől. Itteni mércével mérve ez még tulajdonképen belváros, „csak” két metrómegállónyira van a Taksimtól. Persze itt ne budapesti léptékekkel gondolkodjunk. A két metrómegálló itt felszíni közlekedéssel legjobb esetben is jó félórát jelent. Amúgy zsír a környék, rengeteg kajálda, internetkávézó, óriási szupermarketek (a török szolgáltatószektor fejlettségéről, sőt már-már túlburjánzottságáról majmég egy külön poszt). Legfeljebb a domborzati viszonyok jelentenek némi kellemetlenséget. Isztambul csupa dimbes-dombos vidékre épült. Nekem is egy kisebbfajta – ráadásul baromi meredek - hegyet kell megmásznom reggelente ha el akarok jutni a metró megállóig. Így télen meg külön öröm a bulikból éjjelente seggencsúszkálva hazavergődni a tükörjéggel borított lejtőkön. Na sebaj!

  A keccót amúgy két török egyetemista srác, névszerint Eren és Özan adják ki. Egyikük fogorvosnak, másikuk hajómérnöknek (ezt így mondják magyarul?) tanul. Első ránézésre kissé hippigyanúsnak tűntek az arcok, de igazi szívélyes török vendégszerettel fogadtak. Azt azért meg kell hagyni, hogy az interneten elég jól marketingolták a kiadó szobákat. A fotókról az a tény nem derült ki, hogy a lakás tulképp egy  pinceszinten lévő koszos szuterén, és az én szobámnak pl. ablaka sincs. Kárpótlásul viszont akkora, hogy többtucat résztvevős házibulikat, sőt kisebb szalagavató bálokat is rendezhetnék benne. Szal bárki aki szeretne jönni látogatóba: igen, van hely aludni a szobámban.-). A fűtést nem viszik túlzásba (mint ahogy Törökországban télen sehol sem), ami tekintve hogy gyakorta havazik is, azért annyira nem poén. Melegvíz sincs, legfeljebb langyos. Pozítivum viszont, hogy itt legalább nem kell mandizni. Sőt Törökországban meglepő  és örvendetes módon, immár a közintézmények és magánlakások többségében nem guggolós, hanem normális angol WC található. Az pedig  külön helyi bájt kölcsönöz a klotyóknak, hogy általában nem a kemény műanyag, hanem a kipárnázott, esetenként szőrös, vagy plüssel borított ülőkéket alkalmazzák. Ezenkívül van a lakásban wireless internet, sőt a srácok azt is megengedik, hogy használjuk a vízipiájukat ill. a hangszereiket (tradicionális török hangszerekből kisebbfajta gyűjteményük rendelkeznek).

A két török tulaj gyereken kívül, még egy Erasmus hallgató cseh sráccal osztozom a lakáson. Brnóból való és Pavelnek hívják. Tehát ő is a Druszánk .-). Egyelőre egész tolerálhatónak tűnik a srác, sőt a lomboki szociopatákkal összevetve kimondottan kellemes lakótárs. Az egyetlen zavaró tulajdonsága talán, hogy ha egy jó poént hall (márpedig tőlem ugye gyakran hall) akkor olyan hangosan üvöltve röhög, hogy az emberek utánunk fordulnak az utcán. Az erasmusos társaság többi karakteréről, meg az erasmusos egyetemi életről, majd a következő posztban! Csokker!