No hát kedves gyerekek, ezeket a sorokat már Dzsakartában írom, egy minden képzeletet alulmúlóan puttó szállásról, de a dzsakartai sztori előtt essék szó kairói és kuala lumpuri kalandjainkról.
Mint arról már írtam, úgy vettük meg repjegyünket az Egyptair légitársaságnál, hogy az átszállásokat kihasználva Kairóban és Lumpurban is eltölthessünk 3-3 napot. Kairóba tartó gépünket Oszama kapitány vezette, azonban a Pentagonba való becsapódás helyett szerencsére simán és gond nélkül landoltunk Kairó nemzetközi repülőterén. A repülőnél már veszedelmesebb volt a taxi, amivel a hostelbe mentünk, a sofőr ugyanis úgy csapatta arcunkba a légkondit, hogy kész csoda, hogy nem egy brutális tüdőgyulával indítottuk az egész tripet.
Kairó kapcsán én arra számítottam, hogy egy iszonyatosan lepukkant és kaotikus megapoliszba érkezünk. Ebben nem is tévedtem, az első benyomás a városról mégsem ez. A reptérről a központba vezető sugárút kimondottan reprezentatív, elegáns paloták és monumentális fáraó emlékművek szegélyezik. Még ennél is ütősebb látványt nyújtanak – különösen éjszaka és kivilágítva – a Nílus parti luxusszállodák. Ezekből úgy kapásból vagy tizet sikerült összeszámolnom (Sheraton, Marriott, Sofitel, Four Seasonsból mindjárt két darab stb.). Kairóban pesze nemcsak az elit luxusa, hanem ennek kontrasztjaként a széles néptömegek puttósága is szembeötlő.
A mi szállásunk sajna nem a Nílus parti Grand Hyattben, hanem egy belvárosi hostelben volt. A régi belvárost valaha bizonyára szintén nagyon elegáns lehetett óriási párizsias stílusú bérházaival. Mára ezek az épületek a szó szoros értelmében rohadnak, a negyed pedig sötétedéstől kezdve sajátos éjszakai piacként funkcionál. Első este, mikor megérkeztünk úgy terveztük, hogy a kairói tartózkodásunk, méltó indításaként eszünk valahol egy baromi olcsó és óriási kebabot, majd egy boltban feltankolunk azokból a hihetetlenül finom gyümölcslevekből, amiket már a repülőn bekóstoltunk. Ehhez képest a kairói belvárosban első este nem találtunk egyetlen kebabost sem (McDonaldból, viszont mindjárt hármat is) és normális boltra sem sikerült akadnunk. Mint később kiderült kebabosok azért vannak, csak nem volt szerencsénk, BOLT mint olyan Kairóban viszont gyakorlatilag nem létezik, leszámítva azokat a retkes kis ódúkat amelyekben rendszerint csak kólát és cigarettát lehet kapni. Ehelyett fellelhető:
- gyermekruházat (minden mennyiségben)
- női fehérnemű és cipőbolt
- USA és Izrael ellenes irodalmat forgalmazó iszlamista utcai könyvárusok
- Kávézók, amikbe kezdetben nem mertünk beülni, mert úgy bámulták Olenkát, később rájöttünk, hogy ezzel nem kell foglalkozni.
Sőt! Olenka volt láthatóan a helyi arcok kedvence. Amikor megláttak minket a mindig elkezdték ordítozni, hogy „Hello”, „Welcome” meg „I love you”. Kiabáltak még valami olyasmit is hogy „Henriett” de az biztos valami mást jelentett. A kairói arabok egyébként bár helyenként elég ijesztően festenek, teljesen ártalmatlan, kissé gyermeteg lelkületű népek, egy-egy határozott toppantással nagyon könnyű őket elijeszteni.
Még két dolog a végére, amiért Kairót mindenképpen érdemes felkeresni: a PIRAMISOK. Bár élőben ezek is kisebbnek tűnnek mint fényképen, azért a látvány még így is ütős. Az összhatást az sem rontja le, hogy a piramisokat mára elérte a terjeszkedő város, így azok tulajdonképp egy nagyon ronda lakótelep mellett vannak közvetlenül. KHAN-el KHALILI, azaz a kairói bazárnegyed. Az isztambuli nagybazárral szemben ez nem egy fedett épület hanem egy egész városrész fedett és nem fedett utcákkal. Na ez az ami beszarás. Nehéz elhinni, hogy a XXI. században ilyesmi létezhet, egy világváros közepén. Az élő középkor maga, szamaraskordékkal, nyomorék koldusokkal, karóra tűzött birkafejekkel. Az Ezeregyéjszaka és Szomália összemixelve. Közel sem annyira híres mint mondjuk a marokkói Fez óvárosa pedig arra bőven ráver.
Kairóhoz a harmadik nap már kezdtünk hozzászokni, már-már a szívünkhöz nőtt, de hát kellett továbbmennünk Kuala Lumpurba. Mintha egy másik bolygóra érkeztünk volna…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.