Szumátrától Pápuáig

Előre figyelmezetünk mindenkit! A most következő élménybeszámoló erősen szubjektív és a Kazantipet illetően biztosan nem reprezentatív: azt ugyanis gyakorlatilag lekéstük. Mielőtt kedves Olvasóink kajánul felröhögnének magukban, hogy mekkora lúzerek vagyunk, azért emlékeztetnék mindenkit, hogy Ukrajnában minden és mindennek az ellenkezője is megtörténhet. Eredeti tervünk az volt, hogy két warming up estét töltünk el Szevasztopolban, majd utána átmegyünk 4 estére a Kazantipre. Végül az első néhány túl jól sikerült szevasztopoli bulinak köszönhetően az arány megfordult: 4 estére Szevasztopolban ragadtunk és két este maradt a Kazantipre. A szevasztopoli éjszakákat már egy korábbi posztban méltattuk, most erre több szót nem is vesztegetnék, úgyis mindenki a Kazantipre kíváncsi és  itt jött az igazi kelet-európai csavar a történetben: a minden hivatalos, annak tűnő vagy annak nem tűnő fake oldalon, de még a szervezők által adott belépőkártyán is (!) egyértelműen július 31-től augusztus 14.-ig hirdetett fesztivál valójában már augusztus 10.-én véget ért! Megtartották a záróbulit, utána még pár napig ugyan állnak a színpadok és installációk, de ekkor már fellépők nincsenek, a résztvevők nagyobb része is hazamegy és csak a legelszántabb partyzombik bolyonganak afterpartyról-afterpartyra az amúgy is posztapokaliptikus hangulatú díszletek között.

Chill out hangulat

Mi erről – mármint, hogy a buli igazából véget ért, mielőtt megérkeztünk volna először egy kedves orosz lánytól értesültünk – aki 1ébként tombolán nyerte a belépőjét! – miközben a Jevpatorijából Popovkára tartó marsrutkán zötykölődtünk másnaposan, amugy sem a legfergetegesebb hangulatban. Először félreértésnek, majd rosszízű tréfának véltük az egészet, pláne, miután a bejáratnál a teljes többszöri belépős „vízum” árát legombolták rólunk a „Kazantip partyköztársaságba” való belépésünk fejében. Túlesve az orosz-ukrán karhatalmi szervekhez méltóan szigorú beléptetésen azonban látnunk kellett, hogy bizony tényleg bezárt a bazár: a nagyszínpadot rendkívül demoralizáló módon már bontották, meztelen csajból sem láttunk többet mint a délegyházi tavak naturista strandján egy közepes hétvégén, ráadásul napnyugta után ők is eltűntek – amit nem is vehettünk rossz néven, tekintve, hogy esténként a Krím nyugati részén uralkodó sztyepp-félsivatagi klímának megfelelően, baromi hideg lett. Hát igen a Kazantip már csak ilyen egy fesztivál: a napijegyek hamarabb fogynak el, mint a hetijegyek és nappal több ember bulizik, mint éjjel. A viszonyokat jól példázza, hogy éjszaka a legnagyobb partyzó sűrűség amugy a fesztivál területén kívül, egy bulihelyként és pizzériaként is funkcionáló fodrászüzletben (!) volt

Még töretlenül lelkes...

A fellépők elszalasztása miatt legalább nem bánkódtunk különösebben: amugy sem vagyok az az arc aki kimondottan egy-egy fellépő miatt menne egy fesztiválra, és töredelmesen bevallom Alexey Orlov, Thugfucker vagy éppen DJ SS neve nem mondott túl sokat (najó ez utóbbi azért felkeltette kiváncsiságunkat). Annyi azért, még így  az elmúlt buli romjain bóklászva is átjött, hogy a Kazantip feelingje kb. olyan lehet mintha a Balaton Soundot összemixelnénk Ozorával. Ami persze már önmagában is feloldhatatlan oximoronnak tűnik, de télleg kb. ez a helyzet: a goások világát idéző pszichedelikus installációk között a Balaton Sound közönségére kisértetiesen emlékeztető kigyúrt, party-jugend frizurás moszkvai aranyifjak szeletelnek a minimál ütemekre.

...és kissé kiábrándult fesztiválozó

Az élmény szürrealitását a környezet a végletekig fokozza: Popovka környéke teljesen valószerűtlenül nyomasztó táj, kb. a kiszáradt Aral tó vidéke festhet így, vagy még inkább a Tatooine bolygó a birodalmi csillagrombolók támadása után. Asztalsimaságú szikes pusztaság, ahol a talajt vékony sóréteg fedi, néha pedig, ha nem vigyázunk, valami dögletes szagú kátrányos trutyiba süpped a lábunk, miközben a távolban hajó és kocsironcsok sziluettjei remegnek a délibábos hőségben. Maga a fesztivál alighanem egy korábbi katonai létesítmény területén működik: azt csak találgattuk, vajon mire szolgálhattak eredetileg azok a furcsa hatszög keresztmetszetű betonfolyosók, amiken keresztül a beléptetés folyt. Erre a kicsit X-aktás, kicsit Star Wars-os feelingre egyébként remekül rájátszottak a szervezők: a fesztivál egyik részén az épületek mintha tudatosan Mos Eisley űrkikötőjét idézték volna, egy másik szekcióban  azt vettük észre, hogy tulajdonképp minden installáció óriási rovarokat formáz.

Marsbéli táj

Mindezek után már azon sem lepődtünk volna meg jobban, ha  a szovjet nukleáris kísérletekeből hátramaradt emberevő mutáns medúzák inváziója vetett volna véget hirtelen az afterpartyknak, mint, hogy az utolsó esténken még egy magyar honfi és sorstársunkba is sikerül belefutnunk. Pedig kizártnak tartottuk, hogy rajtunk kívül lesz még valaki, aki több mint 1000km-t utazik azért, hogy lekéssen egy fesztivált. De lám  a kazantipes dezinformáció még  nálunk jóval professzionálisabb Ukrajna experteken is kifogott. "Na sebaj, korántsem mi voltunk az első hódítók akikre vereséget mértek a végtelen ukrán sztyeppék" vigasztalódhattunk volna a történelmi párhuzammal - ha éppen eszünkbe jut, miközben a popovkai naplementét bámultuk és rezignáltan kortyoltunk egyet vodka-almánkból.

Végezetül néhány praktikus infó azoknak akik esetleg jövőre megpróbálkoznak a Kazantippel, nehogy úgy járjatok mint Mi:

Utazás: a kevésbé elszántak biztosan elvéreznek rajta. A Krímben Szimferopolig el lehet jutni repülővel, onnan vonat vagy busz Jevpatorijáig, ahonnan marsrutka vagy taxi Popovkára. Evileg létezik valami shuttle-taxi is közvetlenül Szimferopolból Popovkára, de nem sikerült kiderítenünk, hogy ez milyen feltételekkel vehető igénybe.

Szállás: a fesztivál területén belül NEM lehet sátrazni, ami azt jelenti, hogy aki több napra jön, annak Popovkán kell partmant, vagy szobát bérelnie, egyébként nem túl vészes árakon. Van 1 kemping szerűség is, de az nagyon nem festett bizalomgerjesztően.

Belépő: Belépőt elővételben nem lehet venni,csak a helyszínen. Kétfajta belépő van: a „one-entry visa” amivel addig vagy bent ameddig akarsz, de csak egyszer lehet vele be – és értelemszerűen ki – menni. A teljesárú  „multi-entry visa”val annyiszor mehetsz be és ki a 2 hét alatt ahányszor csak jólesik. Mivel a fesztivál területén belül nem lehet sátrazni, ezért aki több napra jön, annak igazából csak a teljesárú „multi-entry visa” játszik. A „One-entryk” egyébként is elfogytak mire odaértünk.

Line-up: lekéstük, de amugy sem érdekelt túlságosan. Akit ez a része mozgat itt lecsekkolhatja kik voltak idén a fellépők: http://kazantipa.net/en/lineup

Partyarcok: 80%-ban oroszok-ukránok, de vannak külföldiek is. Találkoztunk hollandokkal, kanadaiakkal, csehekkel, sőt magyarokkal is.

Csajozás: mi persze ezzel nem is próbálkoztunk :-) de azt hallottuk h utóbbi időben már kb. 70% a hímek aránya a Kazantipen. Ukrajnáról beszélünk, uhogy a lányok persze nagyon szépek, de aki elsősorban emiatt jön, annak szvsz nem érdemes kimondottan a fesztiválra jönnie...Szevasztopolban, vagy Ogyesszában erősebb felhozatalt találni.  Az orgiás híresztelések gyanúnk szerint alaposan túlhypeoltak, nekünk legalábbis nem volt ekkora szerencsénk.

És persze WARNING!!!! A régebben egyhónapos, idén kéthetesre  (júli 30.-aug 14.) hirdetett fesztivál, valójában csak 1 hétig tartott szombattól-szombatig (aug 3.-10.). Hogy jövőre milyen hosszú lesz, azt derítsétek ki Ti :-)