HTML

Szumátrától Pápuáig

9 hónap Indonéziában és egyéb utazások

Friss topikok

Linkblog

2008.09.07. 06:31 Doctor Proctor

Kuala Lumpur – Vissza a civilizációba

A kairói dzsumbujból Kuala Lumpurba megérkezni, olyan volt mint az utcai hőségből belépni egy kényelmes légkondicionált szobába. A hasonlat csak azért sántít, mert Malajzia fővárosának egyetlen kellemetlen tulajdonsága a fullasztóan párás és meleg klíma. Azt, hogy belecsöppentünk a frankóságba már a reptéren kezdtük kapizsgálni, ahol a repülőtől egy mini metró visz az útlevélvizsgálathoz, melyen minden sorbanállás nélkül rekordsebességgel estünk át. Innen taxival egy vadiújnak kinéző autópályán, mindössze harminc perc alatt beértünk Kuala Lumpurba, mely egyébként a reptértől hetven (!) kilométer távolságban fekszik (a Ferihegyre mikor csinálnak már meg egy normális bevezetőt vazze?!).

A város kínai negyedében található hostelünkben is egyből kerítettek szabad szobát, bár Olenka kiváló ügyességel augusztus helyett, július harmincra foglalt szobát. Igaz éjjel kettőkor érkeztünk meg, a hostel környékén mégis bőségesen és igen olcsón (ketten összesen 5-6 euróért) meg tudtunk vacsorázni az ekkor is vidáman nyitvatartó kínai kajáldák egyikében. Ugyancsak minden gond nélkül felleltünk nem is egy hanem mindjárt két éjjel-nappal nyitvatartó szupermarketet hostelünk 50 méteres körzetében. Ez a kairói kezdéshez viszonyítva elég biztatónak tűnt.
 
 
Bár talán két hét tapasztalatai alapján nem kéne sztereotip megállapításokra ragadtatnom magam, az első Ázsiával kapcsolatos tételmondatom már nagyon formálódik bennem: „Ahol kínaiak vannak ott működnek a szolgáltatások és pörög a gazdaság, ahol nincsenek kínaiak ott fostalicska”. Mielőtt az a gyanú érne, hogy a kínaiak ügynöke vagyok, vagy túl sokat néztem a pekingi olimpiát, azért le kell szögezzem: az hogy a kínaiak jó szervezők és élelmes üzletemberek, nem jelenti azt, hogy szimpatikusak is egyben. Az arabok például minden lármájukkal, rendetlenségükkel és pitiáner átrázási bepróbálkozásukkal együtt is sokkal kedvesebbek. Azt, hogy a kínaiak milyen agresszív és szemét módon összetartó banda tudnak lenni akkor derül ki igazán amikor valami konfliktus adódik velük. Az egyik étteremben ott felejtettük egyik (szerencsére csak a tartalék és amúgy sem jól működő) fényképezőgépünket. Mikor tíz perc múlva visszamentünk már nem volt sehol. Mivel egy belső asztal volt, ahova utánunk nem ült senki, nyilvánvaló volt, hogy az egyik pincér a hunyó. Az étterem „menedzsere” és a többi pincér erre volt elég pofátlan ahhoz, hogy elkezdjék bemagyarázni: mindannyian látták, hogy nálunk nem is volt fényképezőgép mikor beültünk. A fényképezőt tehát csúnyán bebuktuk.
 
 
 
Pedig volt itt mit fényképezni. Az persze elgondolkodtató, hogy nézhetett ki Kuala Lumpur mondjuk húsz évvel ezelőtt, mert ahogy elnéztük itt kb. minden látnivaló és az egész városközpont nyergesvasútastúl, felhőkarcolóstúl kb. az utóbbi húsz, de inkább tíz évben épült ki. Azt hogy Malajziának nem túl dicső a történelmi múltja, de annál fényesebb a jelene és jövője, az is jól példázza, hogy az itteni papírpénzeken nem történelmi személyiségek láthatók, hanem repülőgép, mágnesvasút meg persze a Petronas (a nemzeti olajvállalat) ikertornyai. Ez utóbbi, különösen éjszakai kivilágításban egyébként jó eséllyel pályázik a „a legjobban kinéző épület, amit eddig életemben láttam” címre. Kuala Lumpur ezen kívül még tele van marhajó parkokkal (itt van a világ legnagyobb fedett lepke és madárparkja, valamint orchidea parkja is). A város környékén még érdemes felkeresni a Batu barlangokat, ami tulajdonképp egy hindu templomegyüttes (Malajzia lakosságának 70%-a muszlim maláj, húsz százaléka kínai és nem egész tíz százaléka indiai hindu bevándorlók leszármazotta). A barlangokhoz egy pontosan 274 fokból álló lépcsősor vezet fel. A fő látványosságot tulajdonképp a templomban szent állatként tartott majmok jelentik, akik még a kairói szuvenírárusoknál is agresszívebben nyomulnak azokra a turistákra akiknék kaját látnak.
 
 
Kairó az ott eltöltött harmadik nap végére kimondottan a szívünkbe zártuk, Kuala Lumpurból viszont a kezdeti jó benyomások után, főleg a fényképezőgépes incidens miatt egy kissé kiábrándultunk. Pedig nem volt azért olyan rossz dolgunk a kényelmes hostelben. De erre már csak akkor döbbentünk rá, mikor megérkeztünk Djakartába és megkezdődött a Darmasiswa orientációs hét…
 
 

6 komment

Címkék: kuala lumpur


A bejegyzés trackback címe:

https://szumpapu.blog.hu/api/trackback/id/tr2651874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jules1984 2008.09.07. 10:12:09

Végre egy élvezhető travelblog! :) "Kis fehér muki lófasz állatka" pedig rules.

Juli

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2008.09.07. 16:55:21

Elmentem az elejére elolvasni , hogy mi ez az egész.

Miért nem teszel ki egy-egy képet magadról meg Olenkáról, hogy személyesebb legyen a blog, és tudjuk, kik a túravezetőink.

Így olyan lehetne, mint egy romantikus webes szappanopera. :)

yasha 2008.09.07. 18:29:05

Halihó, globetrotterek :)
Nem is tudom hogy keveredtem ide Hozzátok, de jól tettem, igazán szórakoztató a kezdet :)
Olenka is fog írni? A kis fehér mukit is tessenek bemutatni, igazán vicces darab :)
Yasha

Chorizo 2008.09.07. 23:02:52

Cső Palikám!

Már kezdtem aggódni, hogy mi van Veletek, erre ma látom, h wiwre felnyomtál egy üzenetet a blogcímeddel. Látom eddig minden királyul alakul többé-kevésbé. Vityával várjuk a további fejleményket.
Király a blog!

PS: Ezt a génkezelt nyulat honnan szedtétek? Ja, és azon leesett az állam, h szőke rokonod Dubaiban nyomul - ezt nem is vágtam.

csocsesz,
Attila

TheRealMrTeacher 2008.09.09. 22:16:26

A teljes szétesés határán, ugye? Remélem a füstölt százlábút nem hagytátok menekülni? Mikor lesz Jakartából is beszámoló? Harci fosika már megy?
Csak a BGF:DD!!

Sonkatekercs 2008.09.10. 20:50:15

Szevasz Paja!

nem nagyon frissül a blog. Élsz még? . Olenkát elvitte már a zsákos ember? (esetleg Szandokán) na csigri! akkor alkoss valami maradandót az utókornak! Pjotr